1980. június 04. Egyedülálló és megismételhetetlen döntő a Santiago Bernabeu Stadionban. A Királyi Kupa döntőjében a Real Madrid és a Castilla küzd. A meccs a "szülők és a gyerekek" között az idősebbek javára dől el: 6-1. A találat volt a legkevésbé számító momentum, mert a fehér szurkolók új buzdítást skandáltak: Castilla, Real Madrid!

1981. május 27-én a királyi gárda számára hosszú szünet után újból elérhető közelségbe kerül az Európa Kupa. Vujadin Boskov csapatának azonban a Liverpool ellen sajnos nem sikerül megnyerni a Palotai Károly vezette döntőt (0-1). Kennedy 82. percben lőtt góljával szertefoszlatta a blancok győzelmi reményeit minden idők legunalmasabb BEK-döntőjében.

1982. február 11. Új eredményjelzőket vásárol a társaság, ezzel a világon az első, aki így automatizálja a kijelzést. Ez volt a csúcsa annak a fejlődési folyamatnak, amit a Futball Világbajnokság megrendezéséért tettek.

1983. május 11-én az Alex Ferguson vezette Aberdeen 2-1-re felülmúlja a Real Madridot a KEK döntőjében. A királyiaknak így soha nem sikerült megnyerniük ezt a sorozatot, amely 1999-ben meg is szűnt.

1983. december 04. Alfredo Di Stefano, aki szerencsére visszatért a csapatba, elkezd a Castilla-ból focistákat válogatni. Azon a napon a Murcia ellen Martín Vázquez és Sanchís már játszik. Ez utóbbi rúgta a győztes gólt.

1984. február 05. Emilio Butragueno, a Segunda División gólkirálya és a bajnokság legfiatalabb, legjobb játékosa a kezdők között játszik a Cádiz ellen. A bemutatkozása már előrevetítette a jövőt: a második félidőben 2 találatot szerzett és így a blancóknak hozta meg a győzelmet. A Real Madridban új legenda született.

1984. június 17. Az új korszak kezdete. Amancio által beérett az a munka, amit még Alfredo Di Stéfano kezdett. Míchelt teszi a kezdőbe. A "La quinta del Buitre" néven ismert híres generáció, amit Amancio hozott össze még a Segunda Divisiónban, újra együtt. Ez egy új és sikeres időszak kezdete. Újabb jelentős személy érkezik a Real Madrid családjába: Jorge Valdano...

1985. május 28. Megérett az idő az elnökcserére. Ramón Mendoza a blancók új vezére. Gyümölcsöző időszak indul a gárdánál, a siker, sportszerűség és nagyobb igazolások ideje.

1985. május 22. A Real Madrid emberfeletti teljesítménnyel öt bajnoki győzelem nélküli év után ismét nyer, elhódítja az UEFA-kupát a Videoton ellen, pedig az Anderlecht elleni 0-3 után ez már veszett ügynek tűnt (sorrendben a Wacker Innsbruck, az FC Rijeka, az Anderlecht, a Tottenham és az Inter (Zengával, Bergomival, Kalle Rumeniggével, Altobellivel, és Bradyvel a soraiban) voltak a legyőzendő ellenfelek). Hugo Sánchez, Gordillo és Maceda már épp olyan tökéletes, mint a veteránok (Gallego, Juanito, Valdano, és Santillana) együtt a La quinta del Buitre generációjának ifjabb játékosaival. A Real Madrid történelmének legjobb csapatösszeállítása alakul ki.

1986. május 30. Új spanyol liga, a leghosszabb, amely addig volt (azóta volt már 22 csapatos is a bajnokság), köszönhetően a létszámbővítéseknek. Változtatásra volt szükség, hogy egy kis életet leheljenek a bajnokságba, ám a végeredmény ugyanaz: a Real Madrid a bajnok, jónéhány ponttal a riválisok előtt (még a kétpontos rendszerben). Az UEFA-kupa pedig ismét a lehető legjobb helyre kerül, a szenvedő alany ezúttal az 1. FC Köln (nameg az elődöntőben megint búcsúztatni kellett az Intert...). A következő évben újra a hagyományos rend szerint zajlik a versengés és mint mindig: a csapat nyeri a bajnokságot!

1987-ben a Bayern München a hazai 4-1-es győzelmével szertefoszlatja a blancok álmait a BEK elődöntőjében.

1988. április 18. Az európai dicsfény elillan. Olyan erős alakulatok lesöprése után, mint a Napoli, a Porto és a Bayern, a fehérek veszítenek a PSV Eindhoven ellenében ismét az elődöntők során (idegenben lőtt óriási potyagóllal a hollandok mennek tovább). Az Eindhoven lesz a Európa Kupa új birtokosa. Rossz szerencse kísérte a Realt, hogy nem jutott a döntőbe, amelyet minden bizonnyal megnyert volna. Egy évvel később pedig a Rijkaard-Gullit-Van Basten fémjelezte Milan "szokás szerint az elődöntőben" Milanoban megalázza a Real Madridot.

A csapat ismét a bajnoki címre tör. Az utóbbi hónapok belviszályait leküzdve új az edző (John Toshack) és két új zseniális labdarúgó, az argentín világbajnok hátvéd, Oscar Ruggeri, illetve Fernando Hierro a Valladolidból. 1990. májusában újabb nagyszerű idény ér véget a blancok számára. A Real Madrid mindenkit lesöpör a ligában (ötödik bajnoki cím sorozatban) és felállít egy nehezen túlszárnyalható rekordot: 107 találat 38 mérkőzésen.

1991. április 14. Ramón Mendoza megnyeri a választást Alfonso Ussía ellenében, tehát megújítja az elnökségét. A választás napja mérföldkő, a részvételi arány a legmagasabb volt a spanyol foci történelmében. Azon a napon a Valencia 4-0-ás vereséggel tért haza...

1992. március 06. A klub immár matuzsálem, 90 éves. 1902. március 6-a nagyon távol van már, amely napon egy feltörekvő csoport megalapította a Real Madrid Club de Futbol elődjét. 90 éve létezik, 32850 nap, ahol a boldog pillanatok feledtették a szomorú időket.

1992. április 2. A labdarúgás világa és a madridisták a nagyszerű madridi játékost, Juan Gómez Gonzálezt, "Juanito-t" siratják, aki közlekedési balesetben vesztette életét Mérida-ból jövet a Bernabeu stadionbeli, Real Madrid - Torino találkozó után.

1993. június 26. A Real Madrid 17. spanyol kupáját nyeri, a Zaragoza-t múlja felül a döntőben (2-0) Emilio Butragueńo és Mikel Lasa góljaival. Jelenleg ez a Real Madrid utolsó spanyol kupagyőzelme.

1993. december 16. A Nou Camp-ban a szuperkupa visszavágója zajlik, a Real döntetlent játszik a Barcaval (1-1), ám a címet mégis a fővárosi csapat nyeri, mivel az első, december 2-i, Madridban lejátszott meccsen a katalánokat 3-1-re gyűrték le.

1994. május 07. A Bernabéu Stadion megnagyobbítása befejeződik, az új teraszokat és felső lelátókat adják át. 110.000 néző jelent meg aznap, amikor a Real és a Barcelona összecsapott. A mérkőzést a katalánok nyerték 1-0-ra.

1994. május 07. A csapat az I. Ibéria kupa bajnoka, ahol a Boca Juniorst győzte le 4-3-mas összesítéssel. Az első meccs a Santiago Bernabéuban madridista győzelemmel ért véget (3-1), míg a másodikon az argentínok örülhettek Buenos Airesben (2-1).

1994. július 01. Jorge Valdano veszi át az első csapat irányítását. Az edző reménnyel és azzal a szándékkal tér vissza, hogy "visszahozza" a bajnoki címeket, amit "elcsent" a Real Madridtól a Tenerife edzőjeként. A tréner mellett néhány új játékos is érkezik: Fernando Redondo, Laudrup, Amavisca, Quique Flores és Cańizares...

1995. január 07. Izgalmas játékban, amit a madridiak az évszázad összecsapásának neveztek el akkor, a Jorge Valdano által irányított blancok lehengerelték Johan Cruyff Barcelonáját egy 5-0-ás hengerrel. Iván Zamorano triplázott.

1995. február 19. Ramón Mendoza az újraválasztott elnöke a klubnak. Mendoza 698 szavazattal többet gyűjtött, mint Florentino Pérez, aki így a a második helyre szorult. A harmadik helyet Santiago Gómez Pintado szerezte meg.

1995. március 28. A stadion legszebb ünneplőjét ölti, hogy éltessék a 26. bajnoki címet. A spanyol futballszövetség elnöke, Angel María Villar adja át a trófeát a Madrid kapitányának, Manuel Sanchisnak. A "szégyen négy éve" (négy év alatt mindössze egy spanyol kupa és egy spanyol szuperkupa jutott...) után ismét első helyezést ér el a ligában az immár Zamorano, Luis Enrique, az előzőleg a Barçával összevesző Laudrup, illetve Hierro fémjelezte alakulat.

1995. november 20. Ramón Mendoza lemondása után Lorenzo Sanz-ot választják a klub élére.

1996. július 01. Az olasz edző, Fabio Capello Madridba érkezik, hogy átvegye a csapat tréneri pozícióját. Seedorf, Suker, Mijatovic, (a két jugoszláv 1987-ben ifi-világbajnok is volt) Panucci, Secretario és Roberto Carlos szintén ekkor érkeznek.

1997. február 02. Elhunyt Raimundo Saporta, az elmúlt ötven évben a madridizmus és a sport egyik kulcsfigurája. A klub tiszteletbeli elnöke és a FIBA elnökhelyettese volt.

1997. június 01. A csapat a 2000. mérkőzését játsza a ligában, ebből az 1000. összecsapást otthon. Erre az alkalomra az Extremadura az ellenfél és a győzelem a királyi gárdáé. 5-0.

A Real Madrid az 1990-1997-ig tartó időszaka a klub legsikertelenebb évei közé tartozik. Pillanatnyi sikereken kívül ez a néhány év sajnos nem a Real Madridról szólt. Ráadásul a Jonah Cruyff-féle Barcelona Európa legjobb csapatává nőtte ki magát eközben. A legszörnyűbb az egészben az volt, hogy az utánpótláscsapatból csak elvétve került fel igazi tehetség, az igazolások pedig rendre balul sikerültek (Prosinecki, Spasics, Hagi). Valamint a csapat kétszer is Tenerifén vesztette el a bajnoki címet (a Barcelona javára...). Akadt azért néhány ragyogó tehetség, mint például Raúl vagy Guti.

1997. június 14. A Fabio Capello vezette Real Madrid újra a spanyol bajnokság éllovasa, ezzel immár a 27. alkalommal övé a bajnoki cím. Sajnos az olasz tréner a szezon végén távozott, mivel hűvössé vált a viszont közte és Lorenzo Sanz között. Állítólag az elnök mindenáron a csapatban szerette volna látni fiát, az egyébként nem is olyan tehetségtelen Fernando Sanz-ot (jelenleg a Malaga csapatkapitánya)...

1997. augusztus 23. Felejthetetlen játékban az immáron Jupp Heynckes által dirigált Real Madrid megszerezte ötödik spanyol szuperkupa győzelmét, a Barcelonát legyőzve. 4-1, 1 góllal nagyobb különbséggel, mint legelső alkalommal.

1997. december 17. A stadion fennállásának 50. évfordulója. Ebből az alkalomból visszatekintő kiállítást nyitnak meg, számos tematikus kiállítóteremmel.

1998. január 12. A FIFA a Real Madridot a történelem legjobb klubja címre jelöli. Alfredo Di Stéfanot és Puskás Ferencet a történelem 10 legjobb labdarúgója közé választják. Di Stéfanot éri a megtiszteltetés, hogy vezeti a listát.

A bajnokságban bukdácsoló csapat május 20-án döntőt vív a Juventusszal az amszterdami ArenA-ban. Bár a Madrid a címvédő Borussia Dortmundot ütötte ki az elődöntőben (emlékezhetünk, a hazai mérkőzés jó két órás késéssel kezdődött, mivel a hazai szurkolók a stadion déli részében ledöntötték a kaput...), a mérkőzés esélyesei az olaszok voltak. A papírforma a 66. percben borult, Mijatovic (aki addig a sorozatban egyetlen gólt sem szerzett...) a legjobbkor érkezett és ezzel a találattal egyetlen hétszeres BEK-győztes lett a Real Madrid. Hiába azonban az Európa Kupa, Sanz később a meg nem nyert bajnoki cím miatt menesztette Heynckes-t is, akit Camacho követett (kemény 22 nap után vele is összeveszett Sanz...). Utódja a holland válogatottól Guus Hiddink, akivel 1998. december 1-jén a csapat megszerzi második interkontinentális kupáját, a Vasco de Gama-t legyűrve 2-1-re a tokiói Olympic Stadium-ban rendezett döntő során. A Madrid gólszerzői Roberto Carlos - Naza, a brazil kapus hatékony közreműködésével - és Raúl voltak. A bajnokságot nem sikerült megnyerni, a Barcelona lett az első, a csapatmorál pedig erősen megromlott. Seedorf többször is összeverekedett csapattársaival.

Az ezredfordulóra egy győztes csapatot szeretett volna összerakni Sanz, és a halmozódó adósságok ellenére jól "be is vásárolt". Érkezett Steve McManaman a Liverpool-tól, (fizetése kezdetben napi 3 millió forintnak megfelelő összeg volt...), az év felfedezettje, Míchel Salgado a Celta Vigo-tól, az Espanyoltól Iván Helguera, a Fenerbahçétól Elvir Baljic alig 15 millió dollárért, illetve dupla annyiért az Arsenaltól Nicolas Anelka. Utóbbi kettő viszont nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, Baljic a folyamatos sérülések miatt, Anelka meg ki tudja mi miatt... Lényeg az, hogy a francia szupertehetségnek fél évig kellett várni első góljára, ráadásul eléggé hazavágyódó volt, nem is maradt túl sokáig Madridban. Az érkezők között volt még Geremi és az "új" edző, Toschack is. Gyengén szerepelt a csapat továbbra is... Illgner megsérült, nem volt igazán jó bevethető kapus, bár ekkor már ott volt a felnőtt keretnél egy Íker Casillas nevű fiatal srác. (Szóbakerült akkoriban Sáfár Szabolcs neve is, mint lehetséges kapusigazolás.) Ekkor merült fel Vicente Del Bosque neve, mint Toschack utódja, aki a korosztályos csapatoknál dolgozott.

Az új mester végre életet lehelt a csapat játékába. A csapat legyőzte a Barcelonát, majd lezakózott a BL-ben kétszer a Bayern Münchennel szemben. Ezután azonban az élete formájában játszó Fernando Redondo vezérletével idegenben sikerült két vállra fektetni a címvédő Manchester Unitedet! Redondo-t később a BL legjobb játékosának válaszottták. Az elődöntőben a királyiak búcsúztatják a Bayern Münchent, visszavágva a csoportban elszenvedett megaláztatásokért, majd jön 2000. május 24. A blancók megnyerik 8. Európa Kupájukat a Valencia ellenében. 3-0. A döntőt Párizsban, a Saint Denis-ben tartották. Ez volt az első olyan döntő, ahol két, azonos nemzetiségű csapat találkozott. A végén Hierro és Sanchís is szerepet kapott, utóbbi így lepipálta édesapját, aki mindig a meg nem nyert Európa Kupa miatt heccelte fiát. Erre a fiú a végére még eggyel többet is gyűjtött (1998, 2000).

2000. június 16. Florentino Pérezt jelölik Real Madrid elnöki pozíciójára, egy olyan napon, amikor a tagok igen nagy számban jelentek meg. A két jelölt Florentino Pérez és Lorenzo Sanz volt. Ezzel kezdetét vette egy új fajta átigazolási politika, miszerint minden évben igazolni kell egy nagy világsztárt a támadó szekciót erősítve, miközben fiatal tehetséges védőjátékosokat építenek be a csapatba. (Zidanes y Pavónes típusú átigazolási politika.)

Az Euro 2000 után megtörtént a futballtörténelem talán legnagyobb vihart kavaró átigazolása. Az FC Barcelona elismert és megbecsült csapatkapitánya, Luis Figo 37,5 millió fontért az ősi rivális Real Madridhoz szerződött. Ezzel ő lett minden idők legdrágább játékosa, de nem sokig, mivel egy évre rá Zinedine Zidane követte őt, viszont érte már 47,5 millió fontot kapott a Juventus. Ez azóta is megdöntetlen maradt, hiszen a 2002-es világbajnokság gólkirálya, Ronaldo már "csak" 28 millió fontért jött az Internazionale-tól, 2003-ban a manchesteri David Beckhamért még ennél is kevesebbet, 25 millió fontot kellett fizetni. Érkezik még többek között Makelélé, Solari, Flavio Conceicao.

2000. november 05. Alfredo Di Stéfano-t tiszteletbeli elnökké nevezik ki.

2000. december 23. A FIFA a Real Madridnak adományozza a XX. század legjobb klubja címet (a listán második a Manchester United). Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano vették át a díjat a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől.

2001. január 14. A Santiago Bernabeu Stadion ünneplőben, mikor Luis Figo megkapja az aranylabdát a FIFA elnökétől, Joseph Blattertől. Olyan legendák mellett jutalmazták, mint Di Stéfano, Kopa, Suárez, Bobby Charlton és Eusebio. Luis Figo a harmadik Real Madrid játékos, és olyanok után nyerte ezt a címet, mint Di Stéfano - akit kétszer jelöltek - és Kopa. A BL-ben az elődöntőig jut a csapat, itt a későbbi győztes Bayern München útját állja, de "cserébe" megvan a bajnokság, melynek legjobbja Figo... Az átigazolási szezon legnagyobb szerzeménye a francia világ- és Európa-bajnok Zinedine Zidane.

2002 március 06-án ünnepli 100 éves évfordulóját a Real Madrid! Egy nap tele izgalmas eseménnyel a nagy "Real Madrid család" részére, habár a stadionban játszott spanyol kupa döntő mérkőzésen csapatunk pocsék játékkal elvérzik, a Deportivo La Coruna győzött 2-1-re. Nagyszabású rendezvényeket szerveznek a XX. század legjobb klubja fennállásának századik évfordulója alkalmából, ahogy a Real Madrid azt megérdemli. A következő 365 nap lesz a legfehérebb a világ labdarúgásának történetében.

2002. május 15. Újra Európa bajnokai! Kilencedik alkalommal éri el a legnagyobb kontinentális versengés csúcsát a német Bayer Leverkusent legyőzve 2-1-es eredménnyel, Raúl és Zidane találatával. Immár másodszor bajnok a glasgow-i Hampden Park pályáján. A skót aréna misztikus föld lesz a csapat részére. A sorozatban végig kiváló teljesítményt nyújtva, közben Barcelonában a Nou Campban is győzedelmeskedve, a csapat megszerzett egy trófeát, fontos és felejthetetlen csatában. Meg kellett küzdeniük a kiváló Bayer ellenállásával, egy olyan ellenféllel, aki körömszakadtáig harcolt az utolsó percig. A jelentősége ennek a döntőnek az, hogy nem csak a centenárium zárása miatt fognak mindig emlékezni rá, hanem Zinedine Zidane óriási, rendkívüli gólja miatt is. Az Európa Kupa trófeája és egy csodálatos gól, a legszebb emlékek a Madrid történelmi évéből.

2002. augusztus 30. Mind megszereztük! A Real elnyerte azt az egyetlen nagy, hivatalos trófeát, ami még hiányzott a vitrinből: Az Európai Szuperkupát a holland Feyenoord elleni, Monacoban játszott döntőn érte el a csapat. Roberto Carlos első góljával már körvonalazódott a győzelem, és még egyszer betalált a hálóba. Van Hooijdonk szabadrúgásból kicsit kurtított az előnyből, de Guti szépített, beállítva a végeredményt 3-1-re. A blancok látványos showt hoztak az összecsapás alatt és végül két vesztett döntő után - 1998-ban és 2000-ben a Chelsea, illetve a Galatasaray ellenében - az Európai Szuperkupa Madridba érkezett. Isten hozott!

2002. augusztus 31. Ronaldo megérkezik Madridba. Figo 2000-es, Zidane 2001-es átigazolása után Ronaldo lesz a harmadik megasztár aki a Santiago Bernabéu gyepére lép Florentino Pérez elnöksége alatt. Kemény tárgyalások után az Inter Milannal még a nyár folyamán, augusztus 31-én aláírják az új klasszis szerződését. A 2002-es Világbajnokság gólkirálya, Brazília ötödik világbajnoki címének megalapozója a 11-es számot kapja a csapatnál. A brazil csatár október 6-án mutatkozik be Madridban. A 63. percben lépett pályára és a 64-ben már gólt is lőtt. A 78. percben duplázva egy csodálatos győzelemhez segítette a csapatot az Alavés ellen. (5-2)

2002. december 03. ...Világbajnok! A Real Madrid harmadik interkontinentális kupáját nyeri Yokohamában (Japán). Az első 1960-ban a Penarol ellen volt, a második pedig az 1998-as Vasco da Gama elleni. Ez alkalommal a riválisként a paraguayi Olimpia de Asunción szerepel, a 2002-es Libertadores kupa bajnoka. A végeredmény 2-0. Ronaldo "nyitotta" a mérkőzést a 13. percben fantasztikus támadás után szerzett góllal. Az Olimpia első félidőben mutatott ellenállása ellenére a Madrid tisztán hozta a második félidőt is és végül megerősítette a győzelmét Guti fejesével a 84. percben. Ezzel a trófeával triplázott a királyi gárda a centenáriumi év, a 100. születésnap alkalmából.

2003. június 22. A Real Madrid fehérre festi a bajnokságot 29. alkalommal a történelmében. 38 mérkőzésnapon át nem volt gazdája a trófeának, amikor a Real megverte az Athletic Bilbaot (3-1) a feldíszített Bernabéuban. A Real Sociedad volt a gárda üldözője, nagyon szorosan a nyomában. A baszk team otthoni győzelmét az Atlético Madrid ellenében (3-2) Ronaldo (2) és Roberto Carlos góljai törölték. Ezt a ligagyőzelmet Ronaldo Ligájaként emlegetik. A brazil csatár 23 találatot szerzett október 6-i bemutatkozása óta. Raúl 16 gólja volt a tökéletes kiegészítés, ők ketten halálos duót formáztak. Ronaldo egyébként nem csak bajnok, gólkirály, de aranylabdás is ebben az évben... És ha nem sérül meg a BL-elődöntőkre, és ha bemegy Figo 11-ese Torinoban...

2003. július 2. Új gyémánt csillog a királyi koronán: David Beckham. Luis Figo (2000), Zinedine Zidane (2001) és Ronaldo (2002) után az angol kapitány a negyedik nagy igazolás a Florentino Perez érában. Az új 23-as mezt az egykori Manchester United játékosnak maga Florentino Pérez és Alfredo Di Stéfano nyújtotta át. Beckham nagyszabású bemutatására a Raimundo Sporta Stadionban került sor 499 meghívott újságíró előtt.

2003. augusztus 27. Itt a hetedik spanyol szuperkupa győzelem. A Bernabéu-i eszme garantálta, hogy ismét a fehérek vehessék át a kupát a rajongóik előtt. A 3-0-ás Madrid tripla semlegesítette a spanyol kupa győztes Mallorca 2-1-es otthoni diadalát. Raúl kezdte a sorozatot épp a félidei szünet előtt a 44. percben, Ronaldo az 52.-ben egy hatalmasat rúgott, majd Beckham tette az i-re a pontot Ronaldo közreműködésével. Az első ünnep a Bernabéuban a 2003/2004-es idényben.

2004. május 12. A madridizmus történelmi dátuma. Ezen a napon rakták le ugyanis az alapkövét a jövendőbeli Real Madrid edzőközpontnak (Ciudad del Real Madrid) amely a Valdebebas parkban helyezkedik el. Összesen 120 hektár földterület lett elosztva, melyet a klub később szabadon használhat. Edzéslehetőséget biztosít a csapatnak és mindezek mellett több millió gyermekpalánta érhet profi futballistává. Ezeknek a terveknek a megvalósítása nagy kihívás Florentino Pérez, és a jövő Real Madridja számára. A nyár legfőbb célpontja az átigazolási piacon nem titkoltan az Arsenal játékosa, Patrick Vieira, akiért a vezetőség képes lett volna 23,1 millió fontot is kifizetni. Augusztusban majdhogynem minden nap "leigazolta" valamelyik újság a franciát, de végül az üzletből nem lett semmi, érkező azonban akadt: a korábban szerződtetett Samuel mellé két meglepetésember, a Liverpool-i Michael Owen és a Newcastle-i Jonathan Woodgate. Utóbbi hosszú sérülés után csak a 2005-ös Bernabéu-kupán mutatkozhatott be.

A 2004-2005-ös szezont bukdácsolva kezdte a csapat, rövid időn belül Camacho, García Remón, majd Luxemburgo követték egymást az edzői székben. Az idény talán legemlékezetesebb mérkőzése az április 10-ei El Clásico volt, amikor telt ház előtt a Bernabéuban 4-2-re diadalmaskodott a királyi gárda. A Bajnokok Ligájából azonban a Juventus igen korán, már a legjobb 16 között búcsúztatta a csapatot. Tíz évre visszamenőleg nem tudunk olyat mondani, hogy a madridiak ne jutottak volna be a legjobb nyolc közé. Kivéve, amikor nem is indultak (1997)...

A 2005-2006-os szezonra nagybevásárlást vitt véghez a vezetőség. Majdnem 100 millió eurot költött új igazolásokra, a szerzemények pedig kevésbé váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Bár a BL-csoportból való továbbjutás hamar eldőlt, a csoportelsőségre esélyt sem adott a Lyon, a bajnokságban pedig több rangadót is elbukott a csapat, hazai pályán borzasztó mutatókkal rendelkezik. Wanderley Luxemburgo után pedig ismét új edző a csapatnál: korábban a Castillát irányító Juan Ramón López Caro. És hogy mit hoz a 2006-os év? Ezt egyelőre nem lehet tudni... Mindenesetre máris van két új szerzeményünk, Cicinho és Cassano.